Zöld paradicsom... az meg mire jó?

Nem kell bizonygatni paradicsomfüggőségem, mert az két előző, ebben a témában írt blogomból kiderül. Eszembe jutott, a késő ősszel megmentett zöld paradicsom, ami miatt rögtön késztetést éreztem, hogy megírjam az alábbiakat. Tulajdonképpen, nem is megírni, hanem átfogalmaznom kellett gondolataimat, hiszen október elején beszámoltam, a zöld paradicsomot, kárba veszni nem engedő eljárásról.

Az októberben készített csemege.

Legyetek őszinték! Ti kidobtátok volna? Mivel az éjszaka megcsípte a fagy a maradék zöldparit, reggel kigondoltam, hogy miként mentem meg az utókor számára. Na nem örökre, csak néhány napig. Amíg el nem fogy! Mivel pálinkát nem főzhetek belőle, - de miért nem?!!! - úgy döntöttem, csemege zöld paradicsomot készítek.

Csemege zöld paradicsom tálalva.

Majd 5 kilót szüreteltem, megmostam,  lecsumáztam, a hibákat kivágtam, a nagyobbakat félbe, negyedbe, vagy csak egyszerűen bevágtam. Hideg vízben feltettem főni. Sóval, szorbittal, (csinálhatjátok kristálycukorral is) kevés ecettel, egész köménnyel, szemes borssal, koriander, és mustármaggal, 2 kisebb csilivel, valamint babérlevéllel ízesítettem. Amint felforrt, elzártam. Tartósítót nem tettem hozzá. Minek? Néhány nap alatt elpusztítom! Gergő hét végén jön haza Franciahonból. Hagyok neki kóstolóba. Ugye jó, hogy nem dobtam ki?

Röviden ennyi, amit akkor frissiben írtam a zöld pariról. Jó, hogy ezt tettem! Mármint az, hogy nem hagytam kárba veszni. Az idő engem igazolt. Az elkészült mennyiség, rövid idő alatt elfogyott.
Tudjátok, hogy a zöld paradicsomot, filmre is vitték. A "sült zöld paradicsom" című alkotást, még Oscarra is jelölték, két kategóriában 1992-ben.
Ha jól emléxem, a TV Paprikán láttam, hogy valaki csatnit (chutney) csinált zöld paradicsomból. Magyarul lekvárnak neveznénk. Biztos finom, de ezt még nem próbáltam. Rengeteg cukor kellene hozzá, azt meg nem ehetek, de nem is nagyon csípem a cukros cuccokat. Csináltam, viszont nyáron, több kovászolt finomságot, melyek közt volt zöld paradicsom is. 

Akkor, így írtam róla:

Kovászos finomságok.

Erre is sor került végre. Hogy miért épp most, annak egyszerű oka van. Eddig az érett paradicsomot mindet feldolgoztam. Most viszont rogyásig vannak a tövek, és valahogy könnyítenem kellett rajtuk. Krumplival szerettem volna kovászolni, de az ünnepek alatt sülve-főve eltűnt. Így maradt a jól bevált kenyér. Na nem az, amit 20.-ára sütöttem, hanem egy kis bóti. A zöldpari közé hasábra vágott répa, fokhagymagerezdek, pritaminpaprika, 2 pici csili, szeletelt vöröshagyma, és az elmaradhatatlan szárított kaporszár került, amit május óta folyamatosan használok. Mivel volt még egy patisszonom, úgy osztottam be a töltőanyagot, hogy annak is jusson hely. 
A szokásos 2 evőkanál só, rá a meleg víz, tetejére kenyér, és egy kis szánsájn. Az ubihoz képest 1 napot rá kell számolni, mert ezek az anyagok nehezebben puhulnak. 4 nap múlva MEO.

Az elkészült "mű"

Ez is maradéktalanul elfogyott. A kísérőszöveget, nyáron írtam. Rendes fészbúk rajongóhoz méltóan, fel is tettem, meg is osztottam. Két nap múlva, az egyik kommentelő faggatott: Mi az a "szánsájn" és hol lehet kapni. Máig nem tudom, hogy komolyan gondolta, vagy csak úgy? Ha még érdekli, privátban keressen meg!

Ezeket kovászoltam a nyáron.

Úgy gondolom, hogy előbb-utóbb ismét nyár lesz. A nyár, pedig paradicsomfüggőségem orvoslására szolgál. Idén is kisebb ültetvényt tervezek, (amennyire a hely futja) és több paradicsomos eljárást ki fogok próbálni. Természetesen, ha eljön az ideje, tudni fogtok róla!

Remélem, minél hamarabb a paradicsomba kerülök!